MEDENCE CSAVARODÁS

A medence csavarodása a két medencecsont (ilium) közül az egyik előre, a másik hátrafordulását jelenti a keresztcsont és elöl a szeméremizület, mint forgástengely körül. Funkcionális lábhosszkülönbséget okoz, vagy meglévő lábhosszkülönbséget kompenzál.
A rajta tapadó szalagok és izmok a fordulással elmozdulnak eredeti tapadási helyükről ezért megváltozott izomfeszülést, asszimetriát okoz, másrészt csavarja a gerincet. Ok-okozati szempontból gyakoribb, hogy a csavarodás fentről kezdődik, vagyis feljebb eső funkciózavar kompenzálásaként alakul ki és a gerincen illetve az azon tapadó izomokon keresztül forgatja a medencét, tehát a medence csavarodás általában reflexes eredetű. A forgáspontoknál (keresztcsonti és szeméremizület) az izületek egymáshoz is préselődhetenek, ilyenkor funkcionális izületi blokk alaku ki, amely a manuális terápiában ismert fogások alkalmazásakor jellegzetes hanghatás kíséretében nyilik. Oki szempontból, ha a fenttartó tényező nem medence eredetű (márpedig ez a gyakoribb) akkor az efféle "helyretétel" után visszaállhat a rossz állapot, vagy a fájdalom nem szűnik meg.

Lábhosszkülönbség

Lehet funkcionáliseredetű, amikor a medence csavarodása okozza (lásd előbb). A hátrafelé csavarodott medencefél a csípőizület felfelé mozdítja el, ezért ezen az oldalon lesz a láb rövidebb. Oka általában reflexes: a gerinc bármely felső szakaszának csavarodása (koponyát és állkapocsizületet is beleértve) a gerincen keresztül forgatja a medencét. A funkcionális medencetorzio mindig súlypont elmozdulást jelent (ok-okozat mindkét irányban lehet). Kezelése a funkciózavar kezelését jelenti a fejizületektől a keresztcsonti izületig bezáródóan.

A valódi lábhosszkülönbség genetikai vagy sérüléses úton alakul ki. Csípőtáji, vagy alsó végtagi törések után gyakran kialakul. Bár az általános nézet szerint néhány cm korrigálására a csípő ill., a medence is képes, ennek ára van. A medence az eltérő lábhosszt torzióval képes korrigálni. Ez azt jelenti, hogy egyik medencefél előre, a másik hátrafelé fordul. A két medencecsont szalagokkal kapcsolódik az alsó ágyéki gerinchez és a forduló medencefél a gerincet is forgatja annak hossztengelye mentén. Kialakul egy következményes gerincferdülés, mely a nyakig tartva, súlypont eltolódását eredményezhet.

A lábhosszkülönbségek nagy része családilag halmozott, tehát genetikai eredetű és nem feltétlenül okoz panaszt, csak szűrés során derül ki, mert enyhe gerincferdülést okoz. Ha panaszt okoz, akkor már sokszor tizenéves korban jelentkezik tartós állás, lassú séta folyamán fáradtság, derékfájás, nyak- és fejfájás, esetleg térdfájdalom képében. Nem feltétlenül szorul kezelésre, csak akkor, ha nehezen kompenzálható a szerezet számára, tehát a tartalékok kimerülése után panaszokat okoz.

Lábhosszkülönbség esetén - legyen az valódi (genetikuai, vagy traumás), vagy funkcionális -szinte bárhol kialakulhat funkciózavar következményes panaszokkal, bütykösödéstől a térd-és derékfájáson át, nyaki és fejfájásokig. A kezelés alapja a lábhosszkülönbség felismerése és korrigálása, ezért a DDORN TERÁPIA AZ EGYEDÜLI TERÁPIA ENNEK KIMUTATÁSÁRA ÉS HELYRE TÉTELÉRE!

Gerinccsavarodás

A medence és a gerinc csavarodása szükségszerű biomechanikai szabályok alapján történik, mely minden gerinces élőlény mozgásának az alapja (pl. négylábú állatok ügetése, vagy a kígyózó mozgás). Normálisan már csecsemőkorban a hasról-hátrafordulás során ezt hajtja végre az ember szimmetrikusan mindkét irányba.
Biomechanikailag a gerincben az oldalhajlás és a forgás bizonyos szabályok szerint kötötten zajlik, tehát, ha fordul a gerinc akkor oldalra is hajlik. Ugyanez a szükségszerű mozgás a gerinc-medence szalagrendszerén keresztül a medencére is áttevődik, tehát a forduló medencefél a gerincet is forgatja annak hossztengelye mentén, de ugyanakkor oldalra is hajlítja a kötött mozgásminta miatt.
Bármely mozgásszervi probléma, ha az mechanikai eredetű, ezt a harmonikus mozgást zavarja meg helyi, vagy általános szinten, és e modell alapján lehet megkeresni látszólag távollévő helyek között az ok-okozati összefüggést (például nyakfájás és mondjuk egy benőtt köröm miatti kímélő járás, vagy egy rágóizületi eredetű probléma és csípőfájdalom között.)
Természetesen nem minden mozgászervi probléma igényel ennyire holisztikus megközelítést. Számos probléma helyi mozgáskoordinációs zavarok szintjén megoldható, de az elv, mely szerint a problémát nem a fájdalmas helyen, hanem annak mechanikai gyökerénél kezeljük - változatlan.
Például egy hátsó tarkótáji fájdalom, és izomfeszülés eredhet elülső nyakizomzati feszültségből is (jelen esetben a fejbiccentő izomból melynek kisugárzási zónája a tarkótájra és a fejre esik). A hátsó merev nyakizomzatot tartósan csak ezen izom kilazítása után gyógyíthatjuk meg, mert a hátsó tarkófeszességet ebben a példában az okozza, hogy a tarkóizmok a fejbiccentő izom görcsének kompenzálása közben kimerülnek, és elfáradva feszessé válnak. Természetesen a tarkó helyi nyújtása, masszírozása segít, de csak időlegesen, mert az ok, hogy a nyakat egy elülső izom előre feszíti, nem szűnik meg. (Megjegyzendő azért, hogy például a fenti példában szereplő fejbiccentő izom sem feltétlenül magától feszül meg - mint például hanyatt fekvésben, alátámasztott fejjel olvasás közben, hanem gyakran a középső háti szakasz előregörbült helyzetéből adódóan merül ki, tehát lejjebb is gyűrűzhet a probléma!! ...)

Funkcionális önfenntartó izomzati körök

A gerinc és medencecsavarodásnál leírt folyamatok arról szólnak, hogy a csont-szalagrendszer hogyan kényszeríti a mozgásokat a test egyik feléről a másikra. Szükségszerűen következik be tehát a gerinc csavarodása miatt a gerinc oldalra hajlása valamelyik irányba. Úgyszintén szükségszerű következménye a gerinccsavarodásnak a medence csavarodása és a relatív lábhosszkülönbség kialakulása.
Mivel az izmozat a csontokon való eredés-tapadás miatt a támasztórészektől elválaszthatatlan, ezért szintén szükségszerű egy izületet érintő asszimetria során az izomzat asszimetrikus feszességének kialakulása.

Az izületet mozgató "A" és "B" izmok az izület középállásának változásával szinkron kerülnek megfeszült ill. túlnyújtott állapotba. Logikus azt gondolni, hogy a folyamat kétirányú, tehát nemcsak az izület középállástól való eltoltsága okozhat izomasszimetriát, hanem az izom asszimetrikus fesszessége is okozhat eltolt izületi középállást.

A gondolkodás középpontjában tehát két dolog áll:

Vajon a talált funkciózavar elsődleges oka-e a panaszoknak, vagy csak egy rész a biomechnikai láncolatban? (kezelni nem minden elváltozást kell, hanem minél inkább az okot)

A talált funkciózavarban ok-okozati szempontból az izületi, vagy az izomzati asszimetria az elsődleges?

Az asszimetriák csont-izomrendszeri láncolatában izomcsoportok hatnak egymásra, és ezáltal tárolódhat el olyan információ, mely megakadályozza a gyógyulást. Így alakulnak ki "Funkcionális izomzati körök", melyek egymásra hatva tartanak fenn akár normális, akár asszimetrikus kóros láncolatot.

Például egy bonyolultabb kör modellje:

egy bal oldalra fordult tartós ülőhelyzet (ott a monitor) miatt a gerinc bal forgásba kerül

a bal forgást többek között jobb hátizomzat tarja fenn (elsődleges zavar)

ezen izom kisugárzási zónája a derék-fenéktájra esik, tehát itt jelenik meg először panasz

a derékfájás elmúltával (a funkciózavar még fennáll) a gerinc bal csavarodása miatt a bal medence előre, a jobb hátracsavarodik

a medencecsavar miatt a jobb medence elülső részén tapadó kis farizmot megnyúlik, ekkor megjelenik egy térdpanasz a jobb oldalon (RPA : jobb küldő térd)

ha ez még nem lenne elég, a balra forduló gerinc a nyak jobbra tekeredését teszi biomechanikailag szükségessé, de mivel a computer a bal oldalon van (ezért fordult a páciens balra a törzsével) a nyakat a kívánt irány ellen (balra) fordítja

A balra forduláshoz igénybe kell venni pl. a jobb fejbiccentő izmot, mely fejfájást okoz.

Centrális mozgás 

Centrálisan koordinált mozgás alatt a mozgások központból irányítását értem, szemben a perifériás imokat dolgoztató rossz koordinációval. Például a "Húzd ki magad!" felszólítás azért nem értelmezhető a legtöbb ember számára, mert azonnal vállfelhúzással (perifériás mozgás) reagál rá. Ehelyett centrális mozgásra akkor szólítjuk fel, ha azt tanácsoljuk állva:

húzza a tarkó felé az állat (ezzel felső nyaki reflexeket indítunk el a hát mozgásainak előkészítésére

lélegezze ki mélyen a levegőt (ezzel a rekeszt dolgoztatjuk, ami a háti-ágyéki gerincet előre húzza

tolja a hátközepet (hölgyeknél kp melltartópánt vonala) előre a gyomorszáj irányába (ez utasítás a centrális mozgásra, vagyis közvetlen a gerincet mozgató izmok összehúzására)

Az eredmény: a vállak hátraengedett helyzete, tehát kiegyenesdett "kihúzott" tartás.
A centrálisan végzett mozgások tűnnek könnyednek és ezeket tartjuk harmónikusnak. Megjegyzendő: hogy a centrálisan koordinált mozgás a leghatékonyabb, amelynek sportbeli jelentősége óriási.
Például: egy futónak a hatékonyság növeléséhez meg kell tanítani a súlypont előre engedését centrálisan koordinálva.
A robbanékonyság, súlypontemelkedés fokozásához a háti-ágyéki szakasz tudatos hátrahajlításának a fokozása szükséges.
Ütések, dobások a rotációs hossztengelyi törzsmozgások tudatosítását igénylik.

Mozgás koordináció

Koordináció alatt az adott mozdulat kivitelezését, az izmok bekapcsolódási sorrendjét, a mozdulat központból irányítását, és a teljes mozgáspálya tudatos kontrollálását értem.
Például: teniszezésnél a tenyeres ütés kivitelezése kapcsán a helyes mozdulatsorrend (nagy vonalakban): súlypont jobbra helyezés - bal váll hátracsavarása - gerinc balra csavarodása - háti gerinc hátrahajlítása (előző kettő előfeszíti a jobb oldali mellizmot)- súlypont balra csúszása - ezáltal a jobb váll húzása. Ha a sorrend felborul (leggyakoribb hiba a jobb kézzel tolás, ami tipikus perifériás mozgás), a váll és felső végtagi panaszok kialakulását vonja maga után.
Futóknál gyakori koordinációs hiba az asszimetrikus felső (!) végtagi mozgás. Említettem a gerinccsavarodás témakörben, hogy a gerinc torsiós mozgása a medence csavarodást és a súlypont eltolódását eredményezi (balra fordulás a súlypont jobbra tolásához, vagy a bal csípő extrém kompenzáló mozgásához vezet). Asszimetrikus karmunka esetén a medence csavarodás például combhajlító görcsökhöz vezethet.
A viszonylag gyakori combhajlító húzódás következő logikai folyamat alapján modellezhető:Aszimmetrikus felső végtag használat (ülő, vagy alvó helyzet) vagy eltolódott medence (atlétáknál a kanyarok egyoldalú futása) következtében a medence csavarodik. A csavarodott medence következtében tartós fáradásba kerül a kis farizom (m. gluteus minimus) és fixálja a medence torzult helyzetét. Az előre csavarodott medence a mérleghinta elvén a csípőizület körül hátul szinte megemeli a combhajlító izmok ( gyakran a m. biceps femoris) eredéseként szolgáló ülőgumót. Ezzel a combhajlító eredése és tapadása távolabb kerül egymástól, tehát tartósan megnyújtott állapot jön létre. Az izom nem tud regenerálódni ebben a helyzetben és a megerőltetésekre egyre rosszabbul reagál. Kezelni ilyen esetben tehát a feszülést fenntartó kis farizmot, és a medence csavarodást, ill annak okát kell. Ez lehet hogy egy rossz, egyoldalas állástípus, lehet, hogy nem szimmetrikus karmunka!

Védekező izomgörcs

Nagyon gyakori az ún. védekező izomgörcs tartós fennállása. A védekező görcs valamely trauma, vagy tartós rossz helyzet során összehúzódott izomcsoportot jelent, mely megelőzi egy terület sérülését, kóros elmozdulását. Mechanizmusából fakadóan mindig túlnyújtott állapotban lévő, erőteljesen összehúzódni akaró izmokat jelent. Tartós fennállás esetén az izom kimerül, és szövettanilag átalakul. Kialakulhatnak benne túlnyújtott és túlzott összehúzódásban lévő rostokat tartalmazó csomók, melyek idővel kötöszövettel "stabillá" válnak. Ezeket a csomókat nevezzük triggerpontoknak. Jellegezetesen, a túlnyújtott állapotból fakadóan nyújtásra fájdalommal reagálnak, melyeknem csupán helyileg, hanem távol ún. kisugárzó fájdalmakat (Referred Pain Area RPA) okoznak.

Például megbotláskor a csípőizomzat valamelyik tagja rándulhat össze, hogy ez esést megakadályozza. A "védekező izom" megmaradhat az összehúzódott állapotban és derékfájást, lábba sugárzó fájdalmakat okozhat.
Gyakori példa főként enyhe síbaleset kapcsán a kitámasztó oldali váll meghúzódása. Ilyenkor annak ellenére, hogy orvosi vizsgálat csak húzódást talál, mely nem igényel különösebb kezelést (borogatás, kenegetés, pihentetés ...) hosszan tartó vállfájdalom alakulhat ki. Jellegzetes itt is a váll törését- vagy ficamodását megakadályozó ún. rotátor köpeny (vállizületet körbevevő izmok egysége), vagy magának a vállöv mozgatását végző részben törzsizmok izomzatának védekező görcse, mely indokolatlanul tartós kontrakcióban- összehúzódott állapotban marad. Ilyenkor a tudatos agy ezeket az izmokat nem tudja ellazítani, és ezáltal nyugalomba helyezni. Következményként megjelenik a mozgásbeszűküléssel járó, sokszor éjszakai is zavaró vállfájás. Teendő itt is a görcsölő izomzat lazítása, és a mozgás tudatosítása, hogy fájdalommentes állapot jöhessen létre.